Egy gazdag férfi, aki láthatóan dúskált a pénzben, nyugodtan étkezett, ha jól láttuk gyrostálat evett.. Majd egyszer csak megtörölte a száját, felállt az asztaltól, és ott hagyott egy fél adag ételt nagyjából. Elindult a kijárat felé, de talán nem oda ment, nem láttuk pontosan. Szinte alig lépett 10 lépést, egy láthatóan szegény hajléktalannak tűnő férfi, odaült a maradékához, és elkezdte megenni. A gazdag férfi már arrébb járt, de valamiért visszanézett, és meglátta, hogy mi történik az otthagyott ételével.
Megfordult, és elindult visszafelé.. Mi már a legrosszabbra készültünk, azt hittük, hogy ebből valami nagy balhé lesz. De nem.. A férfi ahogy odaért a hajléktalanhoz, odahajolt hozzá, és ez a párbeszéd zajlott le közöttük:
– Uram, éhes? Jöjjön velem, válasszunk valamit innen – mutatott a közeli étkezdére.
– Igen, nagyon éhes vagyok, ne haragudjon, hogy elkezdtem megenni a maga maradékát, de ha pár perccel később jövök, akkor a takarítónők elviszik az ételt, és kidobják a kukába.
– Ne magyarázkodjon, tudom hogy milyen érzés éhezni. Én is lentről jövök, talán lejjebbről, mint maga, de jöjjön, válasszon valamit magának.
Innentől kezdve már nem hallottuk, hogy miről beszélnek, de odamentek az étkezdéhez, a hajléktalan férfi rámutatott egy ételre, a férfi pedig kifizette. Megszorította a kezét, és megveregette a vállát.
Tudjátok milyen jó érzés volt ezt látni? Könnybe lábadt a szemünk, és újra visszatért a hitünk az emberiségbe! Igenis vannak még jó emberek, és ők azok akik megérdemlik a tiszteletet!
Megosztással fejezzük ki a tiszteletünket, ennek az ismeretlen, de nagyszerű Hősnek!
