Hirtelen azon kaptam magam, hogy egy másik nőn ábrándozom, akit ott van kint a nagyvilágban, és csak arra vár, hogy megismerjük, szeressük egymást. Ahogy a hónapok teltek, ezek a kósza gondolatok egyre erősebbé váltak, és ezzel párhuzamosan a páromat mind inkább elhanyagoltam. A végén már csak egymás mellett éltünk és mindketten szenvedtünk. Egyre inkább dühített az, hogy miért nem vettem észre korábban azokat a személyiségjegyeit, amelyek zavartak, sőt néha nagyon idegesítettek. Voltak olyan napok, hogy csak a hibáit láttam meg, a pozitív tulajdonságiról teljesen megfeledkeztem. Elhidegültünk egymástól.
Ő igyekezett mindent megtenni a kapcsolatunkért, de az nem volt elég. Ő is haragudott rám, sokszor nem érezte biztonságban magát, hiányzott a törődésem, érezte, hogy már nem szeretem, és attól rettegett, hogy egy nap bejelentem, hogy vége.
Végül is így történt. Szakítottam vele, mert egy jó ideje csak a negatívumokat vettem észre, azt viszont elfelejtettem, hogy annak idején miért is jöttünk össze, hogy mennyire boldogok voltunk.
Ekkor elhatároztam, hogy többé egy olyan nővel sem fogom összekötni az életemet, akit ne becsülnék, ne tisztelnék minden egyes nap. A szerelmet ki kell mutatni, és dolgozni kell azért, hogy a tűz ne aludjon ki.
Mindennap fel fogom tenni a kérdést magamnak, hogy miért is vagyok szerelmes a páromba. Ha hirtelen nem is kapok ésszerű választ, a szívem tudni fogja, hiszen ő az enyém, hozzám tartozik. Mi kell ennél több?
Ha több napig, hétig nem sikerül választ kapnod, akkor azt tanácsolom, hogy engedd el. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy boldog legyen, hogy értékeljék és szeressék. Minden áldott nap.
Kedves Férfiak! Kérlek legyetek Ti is ilyen felnőttek és ha már nem megy, engedjétek el a párotokat. De előtte mindenképpen próbáljatok mindent, amit tudtok a kapcsolatért!
Kedves Hölgytársaim! Legyetek őszinték magatokhoz és ne alázkodjatok meg. Ne ragaszkodjatok olyan férfihoz, aki nem becsül meg benneteket eléggé!
