A berlini fal – németül die Berliner Mauer vagy Die Mauer – 1961 és 1989 között létezett és keserítette meg az elválasztott családok, barátok életét. A hidegháború alatt a kettéosztott Berlin Európa megosztottságának és az elnyomásnak egyik fő szimbólumává vált.
1961. augusztus 13-án szögesdróttal választották el Berlin keleti és nyugati felét. Ezt a szögesdrótot váltotta fel később a betonból épült és védelmi zónákkal határolt fal. Létezésének szűk három évtizede alatt a fal egyre kifinomultabb, a szökést szinte teljesen lehetetlenné tevő határzárrá alakult. Számos szökési kísérlet végződött a menekülők halálával, de 1989-es leomlása a hidegháború befejeződésének emblematikus dátumává változott. A létesítmény legnagyobb részét a két német állam egyesülése után lebontották, napjainkban már csak egyes szakaszai láthatóak, ide vezetett biciklis túrákat szerveznek a turisztikai irodák.
A felosztott Berlin
1945 májusában Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok szövetsége győzelmet aratott a nemzetiszocialista Németország felett. A Berlint elfoglaló szovjet hadsereg a város nyugati területének megszállási feladatait átadta a nyugati szövetségeseinek. Berlin területének 53,9 százaléka, míg népességének 62,9 százaléka került a nyugati államok ellenőrzése alá. A Szovjetunió és az Egyesült Államok 1945 után fokozatosan szembefordult egymással. 1952-től nyugat-berlini lakosok nem léphettek be az NDK-ba.
Az NDK kikiáltása után Németország keleti felében a mind rosszabbá váló életkörülmények mellett a hatalom egyre keményebben lépett fel a sztálinista mintájú társadalom kiépítése érdekében. Ezzel egy időben az NSZK-ban növekedni kezdett az életszínvonal, kiépültek a liberális demokrácia intézményei. A romló kilátások elől a keletnémetek évről évre jelentős számban távoztak a nyitott berlini határokon keresztül nyugatra. 1949 és 1960 között az NDK 17 millió lakosa közül összesen 2,6 millió települt át az NSZK-ba, míg az ország összlakossága több mint 1 millió fővel csökkent. A határ lezárása előtti napokban már napi 1500-1900 menekültet regisztráltak a nyugat-berlini menekülttáborokban.
A Fal feladja
Miután 1989. november 6-án meghozták az új kiutazási törvényeket, melyek szerint, aki elhagyja Kelet-Berlint, az többé nem térhet vissza – a nép hangot adott felháborodásának. A demonstárciók hatására, Lipcse,Berlin és több már ország nyomására, november 9-én délelőtt átdolgozták a rendeleteket, immáron ez állt benne: A privát utazási vízumot visszatérési joggal, minden különleges előfeltétel és várakozási idő nélkül ki kell bocsájtani.
A sajtótájékoztatóra összehívott riporterek rendkívül megdöbbentek e hír hallatán. ÉS miután itt kijelentették, a szabályzat rögtön életbe is lépett. A hírt az ARD csatorna híradója közölte este 20 órakor, azzal a címmel, hogy az NDK megnyitja határait. Amint ezt a lakosság megtudta, rögtön ki is vonult a határátkelőkhöz, és minél előbb érvényesíteni akarta a híradóban elmondott szabályzást. Azonban a határőröknek, senki semmilyen utasítást nem adott.
Szemben a haraggal
Hogy csökkentsék a tömeg indulatait és nyomását, a Bornholmer utcai határátkelőt este 21:20-kor megnyitották az első NDK-s emberek előtt, akik Nyugat-Berlinbe akartak menni. De a határ vezetője – a szabályozással ellentétben, önkényesen – érvénytelen pecséttel látta el a kivonulók útleveleit, amivel megvonta tőlük állampolgárságukat, anélkül, hogy tudtak volna róla. De 23:30-ra már akkora volt a tömeg az átkelőnél, hogy az azóta is utasítás nélküli vezető végül felemeltette a határt jelző sorompót. Körülbelül 20 000 ember tudott az elkövetkező órában átlépni a határon. Ekkorra már a többi, belvárosi határvonal is megnyílt.
Az NDK békés forradalmának, a kelet-európai országok politikai változásainak köszönhetően 1989. november 9-én ledőlt a Berlini fal. Még napokkal később is, mindenféle formalitás nélkül mehettek át az emberek Nyugat-Berlinbe. A város mindkét felén, több napon keresztül népünnepélyi hangulat uralkodott, az éttermek ingyen italokat szolgáltak fel, a Kurfürstendammnál pedig egymásra találtak a régi barátok. Több mint 28 év után a Fal végre elvesztette rettentő félelmetességét. Immáron nem volt más, csak egy nagy rakás beton, amit hivatalosan 1990 júniusától novemberéig romboltak le.
Akit izgat, hogyan is nézhetett ki, ez az ezreket rettegésben tartó óriási építmény, az a Berlin centrumában, 20 kilométer hosszan húzódó emlékfalnál megtapasztalhatja, illetve a Bernauer Straße 111-es szám alatt, ahol a Berlini fal emlékhelye található.
