Képzeld el, ahogy a hideg téli hajnalon a szalmát gyújtják, és a disznóperzselés füstje lassan elárasztja a levegőt. A hatvanas évek közepén, kisgyerekként ez volt a tél igazi „élménye”. Az egész család összegyűlt, hogy részt vegyen ebben a hagyományos munkafolyamatban, ami évről évre, szinte ugyanakkor, ugyanúgy zajlott. Még a reggeli köd sem tudta eltüntetni az izgalmat és a felnőttek munkájának tiszteletét, ahogy szalmával tüzeltek a disznó húsának égetéséhez.
Mi, gyerekek, bár nem igazán értettük, miért van ennyi füst és miért olyan nehéz a levegő, szinte izgatottan vártuk a végeredményt: a finom házikolbászt, szalonnát és a többi finomságot, ami ilyenkor került az asztalra. A felnőttek komoly arccal dolgoztak, miközben a disznóperzselés az egész reggel középpontjában állt, és bár sokak számára kemikális és nyers dolognak tűnhetett, számunkra a vidéki élet egy elmaradhatatlan, csodálatos része volt.
Milyen különleges pillanatok! Az ételek, az illatok és a szalmával történő perzselés emléke máig élénken él bennünk, mint egy kis szelet a múlt egyszerű, mégis különleges vidéki életéből.
