A szüleink talán a legmeghatározóbb emberek az egész életünkben. Ők azok, akik felnevelnek minket, akik óvnak, védenek, és akik segítenek megalapozni a személyiségünket, akik felnőttként vagyunk.
Sajnos azonban mindenki életében eljön az az időszak, amikor szüleink már nem lehetnek velünk, nem fogják már a kezünket, nem szolgálnak már iránymutatással az életben.
Emlékük azonban örökre szívünkben él: mindaz a jó, amit tőlük kaptunk! Most, apák napján az édesapánkat ünnepeljük, és ha már nem lehet köztünk, őrá emlékezünk..
Mégpedig az alábbi, gyönyörű videóval, illetve egy verssel:
Kaczor Ferenc – Édesapa gyere haza
Kisfiúcska ül a padon,könnyes a szeme,
Azt zokogja: “nincs apukám,elköltözött messzire.
Körötte még a fák is sírnak,
Könnyezve sóhajt,
s egy dalt dúdolgat:
Refr.: Édesapa, gyere haza, kérlek!
Azt ígérted, nem maradsz soká.
Minden este sír az anyu érted,
olyan üres nélküled a ház.
Édesapa, gyere haza, kérlek!
Szívünkből szól! Ne felejtsd el megosztani, hogy a barátaid is meghallgathassák!
Legyen könnyű a föld mindazon Édesapáknak, akik már nem lehetnek velünk! Nyugodjanak békében!
