Ugyanis minden ember, legyen az fiatal vagy idős, férfi vagy nő, gazdag vagy szegény, jó vagy akár rossz, egyetlen vágya szeretni és szeretve lenni. Ezért is állítottam fel az évek során a fenti diagnózisomat, miszerint: „Nem létezik depresszió, csak a szeretet hiánya!”
Köztudott, hogy az embernek megvannak a mindennapi szükségletei, mint amilyen az élelem, a víz vagy az alvás. A szeretet is egy ilyen létszükségletű dolog, mely nélkül nem élhetünk teljes életet, sőt ennek hiánya gyakran halálba is torkollhat.
Köztudott, hogy személyiségünk komplex fejlődése fizikai, mentális és érzelmi síkon történik, egymással párhuzamosan. Ha ezek közül valamelyiket figyelmen kívül hagyjuk, nem leszünk képesek megtalálni önmagunk harmóniáját.
Mondják, hogy „a test a lélek temploma!”, ezért mint olyan, igyekezzünk ne csak kihasználni fizikai testünket, hanem figyeljünk jelzéseire, teljesítsük ”kéréseit”, hogy megvalósulhasson az újra meg újra töltődése.
Érzelmi téren már nem mennek ilyen egyszerűen a dolgok! Mert esetleg képesek vagyunk az érzelmek elfojtására vagy kontrollálására, de véglegesen megszüntetni azokat lehetetlen feladat. A sokat hangoztatott pozitív életszemlélet helyett, az én tanácsom, hogy inkább merjük felvállalni önmagunkat úgy a pozitív, mint a negatív érzelmeinkkel együtt.
És még egy fontos megállapítás! Egyedüli dolog, melyet nem vagyunk képesek uralni, azok a gondolataink. Mivel ezek fizikailag nem kézzelfogható dolgok, nem egyszer elveszünk bennük, sőt olykor letaglóznak bennünket.
Hogy mindezt elkerülhessük, igyekezzünk hetente legalább egyszer feltenni az alábbi kérdéseket magunknak: ”Mi az én életem célja? Hogyan élem az életem? Kik vesznek körül engem? Mit tehetek, hogy jobbá tegyem saját életem?” Mert ezekre csak mi magunk adhatjuk meg a választ! Tanuljunk meg boldognak lenni!
