A legtöbb példány, amit az üzlet polcairól veszel le, nagyon jó mutat, hibátlan, de tele van hormonokkal, cellulózzal, és különböző vegyszerekkel.
Nehogy azt gondold, hogy a külföldi paradicsomra igazak az előbbi állítások. A hazai termelők is a legtöbb esetben külföldről vásárolják a magokat, és ez gyakran az íz, és a tápérték kárára írható.
A mezőgazdászok a növény védelme miatt nagyon sok műtrágyát használnak, így fennáll az esélye annak is, hogy a növény akár rákkeltő tulajdonságokkal is rendelkezik.
Ha túl sok cellulóz van a paradicsomban, fás lesz, és túl kemény. Azonban sajnos ezenkívül a másik igen káros anyag, ami benne van az az L-metionin, ami befolyásolja a paradicsom színét. Mikor a kezünkbe veszünk egy piros paradicsomot, azt gondoljuk, hogy milyen szépen meg van érve, közben pedig az L-metionin adja ezt a színt.
A hormonok következtében a paradicsom felszínén barnás csíkok láthatóak, és, ha felvágjuk, akkor látni fogjuk, hogy szinte eltűntek a magjai, csak egy kocsonyás anyag található benne. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a zöldségek ionizáláson esnek át, ennek az eljárásnak köszönhető, hogy olyan hosszú ideig frissen maradnak az üzletek polcain.
Hogyan tegyünk különbséget az igazi, és a “mű” paradicsom között?
Az igazi paradicsom nem kőkemény, és a héja sem túl vastag.
Az igazi paradicsom színe általában halványabb piros, nem sötét vörös.
A szár résznél tapintsd meg, az igazi paradicsom soha nem kőkemény.
Ha elvágod, az igazi paradicsom lédús, íze édes-savanykás.
