1. Tölgyfa
A legmélyebb benyomást keltő fa a tölgy. A tölgy a férfias tulajdonságokkal társítható, a kitartás, az erő, a győzelem, a gazdagság jelképe.
Az emberiség története során étkezési, gyógyászati, szertartási és építkezési célokra is használták, így nem véletlen, hogy több kultúrában is szent fákként tekintenek rájuk.
A gyógyászatban a tölgy kérgét ülőfürdők részeként aranyeres panaszokra használják, míg borogatás és lemosás formájában elsősorban száraz bőrkiütések, pikkelysömör és zsíros bőr ellen. A makk-kávé jót tesz a májnak és a lépnek.
A tölgyfa kérgéből készült tea segít a hasmenés és híg széklet, illetve a fekélyek kezelésében, gargalizálva pedig enyhítheti a torokfájást.
2. Fenyő
A gyógyászatban a fenyő elsősorban a reumás és ízületi panaszok ellenszere, illetve mozgásszervi bántalmakra használatos. A fenyőkivonatos bedörzsölés ugyanolyan ismert, mint a fenyőtűs,gyógynövényes fürdő.
A finom ízű fenyőméz vagy a fenyőszirup bronchitis esetén nyákoldó hatású, míg krónikus bronchitisz esetén a fenyőerdőben tett rendszeres sétát ajánlják.
Számos fenyőfajta tűleveleiből készíthető C-vitaminban gazdag tea. Mielőtt gyűjteni kezdenénk nézzünk utána a fenyőfajtáknak, mert bár a legtöbb fenyőlevél biztonságosan fogyasztható, de léteznek mérgező változatok is.
3. Diófa
Kertes házaink szinte mindegyikében megtalálható, bár a hűs árnyat adó fáról még mindig kevesen tudják, hogy mennyi gyógyhatást köszönhetünk neki.
Jótékony hatású a dióbél, a dióolaj a diólevél, a dióvirág, beleértve a barkavirágzatot is. A zöld dió, a rügy, a hajtás zöld héja és a diókopáncs, vagyis a diólevélen kívüli, többi zöld részei is. És a megfásodott részek, a diófa kérge, a dióhéj, valamint a dióbél belső, vékony fásodott válaszfala. Vagyis, a gyökér kivételével az egész növény gyógynövény.
