A szegény ember már nem tűrhette tovább ezt az állapotot, így leült beszélni a feleségével. Az asszony azt javasolta, hogy kérje ki a rabbi tanácsát.
A szegény ember felkereste a rabbit, elmesélte, hogy milyen szörnyű körülmények között élnek, egy nagyon szűk helyiségben, összezsúfolva.
“Emiatt szinte mindig veszekszünk, kiabálunk egymással. Kétségbe vagyok esve, nem tudom mitévő legyek” – panaszkodott a rabbinak.
A rabbi mélyen elgondolkodott, majd így szólt: “Tedd azt, amit mondani fogok, így az életed jobb irányba fordul majd. Megígéred, hogy betartod az utasításaimat?”
“Megígérem” – felelte a szegény ember, bízva a rabbi bölcsességében.
A rabbi majd azt kérdezte: “Vannak állataid?”
“Igen. Van egy tehenem, egy kecském, és pár csirkém.”
“Rendben, mikor hazaérsz, az összes állatot vidd be, hogy közösen éljetek a lakásban” – közölte a rabbi.
A szegény ember elképedt a hallottakon, de mivel megígérte, hogy azt teszi, amit a rabbi mond, így haza ment és az összes állatot bevitte a lakásba.
Két nap múlva a szegény ember elszaladt a rabbihoz, majd így szólt: “Mit tettél velem? Borzasztó, egyszerűen képtelenség így élni, rabbi. Segíts!”
A rabbi higgadtan így felelt: “Menj haza, és vidd ki a házból a csirkéket”.
A szegény ember így is tett, de másnap ismét elment a rabbihoz.
“A kecske összerágta a bútorokat. Mit tegyek?” – kérdezte a szegény ember.
“Vidd ki a kecskét a házból” – felelte a rabbi.
Másnap ismét a rabbihoz sietett a szegény ember, mert a tehén tette pokollá a családja életét. A rabbi közölte, hogy vigye ki a tehenet a házból.
Másnap a szegény ember ismét felkereste a rabbit. “Kedves, rabbi. El nem tudom mondani, hogy mennyire nyugodt, békés lett az életünk. Most mindenkinek jut elég hely, hogy az állatok már nem laknak bent.”
Ettől a naptól kezdve a szegény ember boldogan élt, élete jobbra fordult, szíve tele volt optimizmussal, hálával, szeretettel, és hamarosan anyagilag is jobb helyzetbe került.
HAYMAN SCHACHTEL RABBI:
“A BOLDOGSÁG NEM AZ, AMIRE VÁGYSZ. A BOLDOGSÁG AZ, AMIVEL MÁR RENDELKEZEL.”
