A cseresznye és a meggy kevésbé ismert gyógyító hatásai

Sok szó esik a meggy és a cseresznye gyümölcshúsáról, ezúttal azonban azokra a részekre szeretném felhívni a figyelmet, melyeket a többség eldob. Ilyenek a cseresznyeszár, a mag és a legkevésbé ismert mézga vagy gumigyanta.

A cseresznyeszár és meggyszár szárítva teának használható, a népi gyógyászatban hólyaggyulladás és hasmenés kezelésére használják. A tea úgy készül, hogy 2 teáskanál szárított gyümölcsszárra 250 ml forró vizet öntünk, 10 percig állni hagyjuk, majd kortyonként fogyasztjuk.

Mindkét gyümölcs magja kiválóan alkalmas magpárna készítésére.
Gyűjtsünk össze legalább 300gramm magot, majd főzzük őket rövid ideig, hogy a gyümölcshús maradványait eltávolíthassuk. ezt követően szárítsuk meg a magokat, majd varrjuk őket vászonzsákba. Ha a párnát felmelegítjük, lazítja az izmokat és csillapítja a hát- és reumás fájdalmakat, és jól használható a kisbabák hasfájásának kezelésénél. A párnácskát felmelegíthetjük a fűtőtesten, vagy 10 percre a sütőbe tehetjük, kb. 100 Celsius fokra. A kellemes meleget a magok sokáig megtartják. A hideget is jól eltárolják, ezért például fogkezelés után jól használható az előtte pár óráig a fagyasztóban tartott magpárna.
Sokan esküsznek a párna által biztosított pihentetőbb alvásra.

A gumigyanta főzetét a népi gyógyászat ma is alkalmazza a köhögés csillapítására. Ennek elkészítéséhez vegyünk egy diónyi nagyságú, minden szennyeződéstől és kéregmaradványtól megtisztított mézgadarabot, jól forraljuk össze egy fél liter vízzel, majd kortyonként fogyasszuk. Ismeretes egyes vidékeken a mézga vörösborban való feloldása is, melyet szintén köhögés csillapítására használtak. A gumigyanta a cseresznye- és meggyfákról egész évben gyűjthető.

Érdekességként jegyzem meg, hogy a meggy leve például alkalmas a tej oltására is, sajtkészítéskor…