Amink van, természetesnek hisszük, hogy holnap is meglesz. S itt követjük el a hibát…… Semmi sem természetes. Sem a levegővétel, sem a megtett lépés, sem az erős szívdobbanás. Csak addig, amíg birtokoljuk. Addig, amíg, balga módon, úgy gondoljuk a miénk.
A csodákat, talán az látja, s éli meg igazán, aki járt a másik oldalán. Akinek meg kellett küzdeni minden apró lépésért, minden egyes szívdobbanásért. Aki nélkülöz – jobb emberré válik. Birtokába jut a Tudásnak……a tudásnak, hogy minden kifolyhat kezeink közül-csak a szeretet tüzét kell őrizni, mert ha az egykor odaajándékozott szeretet elvész – Mindenünk odalesz….S csak a SZERETET MENTHETI MEG A FÖLDET!!!”
