Közel két évszázada már annak, hogy áll a Szamos partján egy mesebeli házikó, aminek a híre már az óceánon túlra is eljutott. Csodával határos, hogy a szalmafedeles, agyagfalú parasztház még ma is sziklaszilárdan áll a Szilágy megyei Hosszúréven. Az épületbe minden bizonnyal egyetlen gazdája, a kilencvenéves Julika néni (Iuliana Câmpean) tartja a lelket, akinek sosem lankadó életkedvét és optimizmusát sok fiatal megirigyelhetné!
A házikó már-már egybeolvad a természettel. Nincs benne se elektromos áram, se földgáz, se vízvezeték vagy csatornázás. A Wesselényi-kastélyáról és botanikus kertjéről híres Zsibótól nem messze, ahogy az út egyre fentebb mászik a szilágysági hegyeken, könnyen szemügyre veheted ezt a miniatűr Paradicsomot. Vaskos fák árnyékában pillanthatod meg a parányi kis házat, melyből csak úgy árad a szépség, a nyugalom és az egyszerűség. Mindössze két helyiségből áll, illetve a padlásból, ami alatt erős tölgygerendák tartják a régi, hagyományos szalmatetőt.
A bejáratnál Julika néni várja a kíváncsiskodókat, egy melegszívű, mosolygós asszony, akinek virágos fejkendője alatt kilenc évtizednyi tapasztalat lapul. Mindig örül a látogatóknak, függetlenül attól, hogy azok a szomszédból vagy a határokon túlról (Ausztriából, Németországból, Amerikából) érkeznek.
A parasztház közel 200 éves múltra tekint vissza, ahogy arra Julika néni visszaemlékszik.
„Itt született apám, 1897-ben. Itt, ebben a házban. Régi ez, azt hiszem a templom idejéből (a hosszúrévi fatemplom 1828-ban épült – szerk.) Még kitart, de a tetőt most kellett felújítanom. Beesett az eső a házba, volt egy kis spórolt pénzem, újrafedettem. 400 lej nyugdíjat kapok (ez kb 40 ezer forint – szerk.), addig kuporgattam, míg összegyűlt. 55 millióba került (régi lejben, ami kb 550 ezer forintnak felel meg – szerk.). Amíg tudom, gondozom.” – folytatta a beszámolót Julika néni.
Ha matekozunk egy kicsit, az asszonynak 14 havi nyugdíját kellett félretennie ahhoz, hogy fedezze a felújítás költségeit. A szomszédjai a csodájára járnak, és őszintén tisztelik a talpraesettségéért.
„Tiszta, pedáns asszony, rendezett, megfontolt, éber észjárású, ura önmagának.” – áradozott róla a szomszédasszonya.
Amikor átléped a házikó küszöbét, mintha az időben utaznál! Egy olyan világba csöppensz, melyben megállt az idő, a régi, múlt századi falusi élet kellős közepébe. Kerámiatányérok az agyaggal borított falra akasztva, melyet fehérre meszelt két szorgos kéz. Szent képek és fényképek is lógnak a falon, a családról, látogatókról. A szobában egy hatalmas kályha is díszeleg, rajta régi kávésdobozok, valószínű tele fűszerekkel. Aztán ott van a két ágy, egy asztal és pár szék, hogy teljes legyen a kép. A padlásra egy falétrán lehet feljutni, itt tartja Julika néni a füstölt szalonnát és egyéb húsokat a télen levágott disznóból. A kertben két sor krumplit termeszt, illetve 15 ári kukoricát a tyúkjainak (ez utóbbihoz már egy falubeli férfit fogadott fel, hogy elvesse és rendezze). A szerelemben viszont sosem volt szerencséje.
Julika néni egyszer volt férjnél, de galyra ment a házassága. Volt egy fiútestvére, aki 3 éves korában meghalt, a szülei is fiatalon elhunytak. 46 éve már, hogy egyedül él. Semmire sem panaszkodik, egyedül az ízületi gyulladásra és a porckopásra, ami megkeseríti az életét.
A hosszúrévi parasztház igazi kincs. Amellett, hogy turisztikai látványosság, nemzeti örökség is, melyet óvni kellene az utókor számára. Ha utadba esik, térj be te is a kis lakba, és engedd magad elbűvölni attól, amit ott vár. Nem fogod megbánni!
A falutársak szerint a néninek belépődíjat kellene kérnie a látogatásokért, hisz hajlékának muzeális értéke van. Az idős asszony hozzátette: háza kitűnő állapotban van, a két évszázad alatt csupán egyszer cserélték le a nádtetőt, amelynek 5000 lejes (345 ezer forint) költségeit Julika néni 400 lejes (28 ezer forint) nyugdíjából spórolta ki hosszú időn át.
