![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbYWa68xDrNpzbL3K-P3WuauAbNY1XSBS_dQZVjCJDn_aTiH_7NMCK0Bz8Ook_wBcA6P3UIrNAVe7kc9WQBAuHDr3CxqrMEdxZiqeUGonJ_Unl54z3KkzXBX7qr4Ai6JEPJ0QEL2Zf3-o/s640/Old_woman_in_Kyrgyzstan_%25282010%2529.jpg)
Ne dobd el
Ne dobd el azt, ki felnevelt,s rosszat ne mondj reá,
szeresd, mint szíved mélyében
a néma dobbanást.
Ne bántsd meg szóval, nem tudod
egy szó mennyire fáj,
akár egy tőr, mely fúródva
a szívedben megáll.
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
hisz annyi éjszakán,
teérted sírt, és ontotta
a könnyek záporát.
Ne dobd el! Hisz éjjelente
te érted mond imát,
s minden könnycsepp, mit érted ejt,
egy néma vallomás.
Minden öröme, mosolya,
mely látszik ajakán,
hozzád száll, s tiéd szívében
tán minden dobbanás.
Ne dobd el! Hiszen panaszod
ő érti! Senki más!
S ő lesz talán az egyetlen,
ki érted majd kiáll.
Ne dobd el! Hiszen lesz idő,
hogy nem lesz semmi más,
csak puszta föld, ahol térdre hullsz,
s tán néhány szál virág.
-Éva Meggyesi