Azt már eddig is lehetett tudni, hogy az ókori egyiptomiak feltehetően fa szánokat használtak a kövek továbbításához, de eddig nagy rejtély volt, hogy mit kezdtek az építők a puha homokba süllyedő szántalpakkal és azzal, hogy a homok gyorsan felgyülemlik a szán talpai előtt, és így a szán elakad.
Az egyiptomiak ezt a problémát valószínűleg egy elég egyszerű trükkel küszöbölték ki: vizet öntöttek a homokra, amivel nem csak a feltorlódás problémáját oldották meg, de felére csökkentették a szán vontatásához szükséges erőkifejtést. A kutatók erre úgy jöttek rá, hogy az egyiptomiak által használt szán egy laboratóriumi verzióját rátették egy nagy adag jó száraz homokra, aztán vizet locsoltak a szán elé.
A titokra már jóval korábban rájöhettek volna az egyiptológusok, ugyanis már elég régóta megtaláltak egy olyan falrajzot Djehutihotep sírjában, amely azt ábrázolja, ahogy rabszolgák egy óriási szobrot vontatnak egy szánon, amelynek az elején egy ember egy korsóból vizet önt a szán elé. A tudósok régóta vitatkoztak azon, hogy vajon milyen szerep lehetett a vízöntő figurának, de eddig azt gondolták, hogy egy megtisztulási rituálé részeként locsolta a vizet a szán elé.
