Épp mentem a gyerekem elé az iskolába, és az a szokás, hogy kint az iskola előtti zöld területen várják a szülők a gyerekeket. Hallottuk, hogy mozgolódás van az udvaron, és pár pillanat múlva nyílt is az ajtó. A gyerekek fáradt lestrapált arca IS megérne egy misét, de most nem ezért íródik ez a történet. A mellettem álló hölgy, és a kislánya már alig várja, hogy megjelenjen a testvérke.
Amikor megjelenik a srác, a lány azonnal szalad felé, és már messziről kérdezi:
” Mi az uzsonna? Mi az uzsonna? ” A srác lesüti a szemeit, és szomorúan így szól: “Megettem, mert éhes voltam, ne haragudj…”
Látni kellett volna a kisebb gyerek arcát. Teljesen letört, és látszott rajta, hogy míg mások az iphone-ra vágynak, ő csak szeretne éhezés nélkül élni. Nem sokkal később megjelent az én gyerekem is, és ekkor a lelkiismeretem odavezérelt ehhez a csodálatos családhoz.
Az anyukához odaléptem, és halkan diszkréten megpróbáltam a tudtára adni, hogy én szeretnék rajtuk segíteni, mert én is nagyon szegény családból származom, és tudom milyen érzés nélkülözni. Mondtam neki,hogy nem akarom megsérteni őt ezzel, de ha szeretné a közeli SPAR-ba bemehetünk, és szívesen vásárolok nekik élelmiszert.
A hölgy elutasította, és azt mondta, hogy nem fogadhat el segítséget, mert nem engedi a büszkesége.. Ekkor megtettem, azt amire sosem gondoltam volna, hogy én még valaha bárkinek is pénzt adok. Elfordultam, kicsit távolabb mentem, és nagyon diszkréten kivettem a tárcámból 5000 forintot, összehajtottam, és a hölgy kezébe csúsztattam. Mindketten elsírtuk magunkat, és a gyerekek csak néztek értetlenül.
Két idegen miért sír, és apa miért adott pénzt egy idegen Nőnek? Később elmagyaráztam a fiamnak, hogy minden alkalommal a lehetőségeinkhez képest segítsünk az igazán rászorulóknak. Azoknak, akik éhesek, sosem hagyhatjuk őket segítség nélkül! Remélem, hogy helyre áll ennek a szép családnak az anyagi helyzete, imádkozom értük!
Kérlek terjesszétek, hátha mások is követik ezt a példát!
OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!
